Hírek

Mégis miért tartott ez ennyi ideig? – az óbudai csúszdás játszótér

Bardóczi Sándor, fővárosi főtájépítész írása

A játszótérrel kapcsolatban az első rossz hírek 3 és fél éve érkeztek, mikor a Főkert rendszeres műszaki ellenőrzéseinek egyikén kibukott, hogy az egész deszkázott platform, amire a játszótér épült, elkezdett szétrohadni.

A korábbi alapozás nem volt megfelelő, a fa burkolatok pedig balesetveszélyessé váltak, le kell zárni részlegesen, de hamarosan teljesen az egészet.

Ha valaminek az alapjai sem jók, akkor sok pénz azt helyrehozni. Még úgy is, hogy maguk a csúszdás elemek masszív svéd szerkezetek, nagy terhelésre és időtálló anyagokból tervezték őket és azok menthetőnek látszottak.

Egy ránézésre több százmilliós problémával álltunk szemben, mert a fókuszunk tágabb volt első megközelítésben magánál a csúszdás résznél: az Óbudai-sziget stratégiát követve itt egy csomó egyéb problémát akartunk kezelni (árnyékolás, öntözés, wc-hiány, rossz burkolatok, feltáró utak, inkluzivitás – azaz a mozgássérült és egyéb mentális állapotokkal küzdő gyerekek bevonódását elősegítő játszószerekben gondolkodtunk), miközben a fővárosnak a covid és a kormányzati elvonások, illetve az energiaár-robbanás hatásaival kellett szembenéznie.

A Főkert tervezést bíztuk meg a felméréssel és a koncepciótervekkel, azért őket, hogy időt nyerjünk, mert inhouse állnak rendelkezésre, tehát nem kell a piacról, további 3-6 hónap alatt beszereznünk tervezőt. Illetve azért is, mert ők napi szinten kapnak arról néha nyomdafestéket sem tűrő visszacsatolást, hogy mi működik a fenntartási oldalon és mi nem: tudják mi az, amit képesek a cégeink fenntartani, és hol húzódik azoknak a tervezői álomvilágoknak a határa, amit nem érdemes átlépni. Ez felbecsülhetetlen tudás és segít a dizájn szárnyalását a földön tartani.

A koncepciótervek több változatban készültek és a csúszdásnál nagyobb területre, bevonva a sík területen lévő játszótéri részeket és a környező zöldet is a tervezésbe, s azok a becslések 3-600 milliós költséget vetítettek előre, amely kezelhetetlen volt forrásoldalon.

Sok mindennel próbálkoztunk, a Sziget felajánlott némi forrást, illetve a szponzoraival is összehozott minket, ebből végül egy játszótér közeli wc blokk projekt lett, ami most az engedélyező hatóságok asztalán dekkol, ők az árvízveszély miatt egy 2 méteres dombra építtetnék a wc-t, ami agyoncsapná az akadálymentes megközelíthetőséget. Ehhez annyit, hogy az idei, mértékadót megközelítő árvíz nem öntötte el, csak átnedvesítette a parkot, simán le tudnánk a wc-t zárni árvíz idején, hisz az egész szigetet le szoktuk. Szóval itt csapataink harcban állnak.

Közben mi is redukáltuk a koncepciót csak a csúszdásra és elhalasztottuk az inkluzivitás-álmokat jobb időkre, elkezdődhetett az engedélyezési majd a kiviteli tervek kidolgozása. Eleve költségtakarékosan abban gondolkodtunk, hogy a csúszdaelemeket átmentjük.

Igen ám, de a csúszda nagyon lejtett, túl gyors volt, már nem felelt meg a szigorodó játszótéri szabványoknak, ami a gyerekeink testi épségét hivatott védeni. Nem kaptunk volna rá engedélyt. Kanyarokat kellett beiktatni, amihez az eredeti gyártótól kellett plusz egyedi elemeket rendelni.

Közben a tervezőink azt gondolták, hogy a lejtő lehetne egyben mászófal is, az még egy mozgásforma, amin kitombolhatja a mozgásigényét a csemeténk. Tudom sokan fenntartásokkal kezelik a gumiburkolatot (én is), mert vannak olyan típusai, amelyben az újrahasznosított autógumiból kiszabaduló vegyi anyagok kérdőjelesek. Külön figyelmet fordítottunk ezért rá, hogy ez a burkolat ne ilyen legyen és ezzel ne mérgezzük az új generációt. Műfűvel meg nem akarjuk, mert azt a szemléletet nem szeretnénk a legfogékonyabb gyermeki elmében elplántálni, hogy a műfű az oké bármilyen zöldfelületen vagy helyette. A mikroműanyagok olyan kihívás, amivel az ő generációjuknak egyébként is nagy küzdelme lesz. De lejtős játszófelszínre jelenleg nem tudunk jobbat az öntött guminál, ez a tartós és fenntartható. Ezt a burkolatot a játszótér közeli fás, cserjés, évelős közeg sűrítésével kompenzáltuk, hogy a biológiai aktivitás is szinten maradjon.

Sokan kérdik, hogy miért fém a csúszda, az égetni fog.

Egyrészt nem jobban mint a műanyag, és a fém sokkal tartósabb. Jelen sorok írójának feneke kisebb, de elég fájdalmas égési sérüléseket szenvedett egy felhevült piros műanyag csúszdán 4 éves korában a Margitszigeten, szóval tudja mit beszél, mikor napra kitett műanyag csúszdáról van szó. És akkor még a rakétamászókát, a korszak legprecízebb guillotine szerkezetét nem is említette.

Másrészt az Óbudai-szigeti csúszdák zöme zártszelvény, a felületi hő az így beárnyékolt csúszdán nem tud égető lenni, mert, ugye, árnyékban van a csúszdafelület.

Harmadrészt az indulótornyokat és az érkező felületeket – amelyek ki lennének téve a nap hevítésének – födémmel és napvitorlákkal beárnyékoltuk. A gyerekek árnyékból indulnak és árnyékba érkeznek majd.

A csökkentett költségvetés 200 millióra rúgott, ezt valahogy – máig nem értem hogy –, de kiköhögte magából a főváros. Ettől a piacon beszerzett kivitelező valamivel olcsóbban vállalkozott. Na, ez is idő volt, mert itt a közbeszerzési eljárásban az elsőt megtámadta jogilag a második – ahogy ez már lenni szokott kiélezett árversenyben.

A valamivel olcsóbb kivitel nekünk esélyt adott arra, hogy a mászóvárak állagmegóvására csoportosítsunk át forrásokat, ez az eljárás még folyamatban – nevezzük a játszótér második ütemének – az első ettől függetlenül már használatba adható, megnyílhat a hibajavítások után.

És talán még arra is jut majd némi pénz, hogy elkezdjünk tervek szintjén foglalkozni azzal, hogy a Sziget öntözését megoldjuk talajkutakból.

Nem elegendő a forrás, de partnereket, főként felelős cégeket keresünk, akik a klímaváltozás miatt invesztálnának a közös zöldfelületi jövőnkbe, jelesül hogy fenntarthatóbb módon tudjuk az aszályos periódust kezelni a szigeten. Erre való a mi Zöld Budapest Alapítványunk, ide várjuk azokat a cégeket, akik a faültetésen túl, de a klímakihíváson innen támogatnák ezt a törekvést.

Amit előre is köszönök, azzal a köszönettel együtt, ami a kollegáimnak és a BKM munkatársainak szól, hiszen rengetegen dolgoztak a fővárosban és a cégeinknél azért, hogy sikeresen és viszonylag gyorsan (3 év az nagyon gyors önkormányzati időszámításban) kezelni tudtuk ezt a nagy problémát. Gyerekeink mosolya lesz ezért tavasszal a legnagyobb jutalom.