Az elhalt fa nem szemét: nélkülözhetetlen szerepe van
A kidőlt fákról sokan úgy gondolkodnak, hogy azokat érdemes eltüntetni a parkból, parkerdőből, hogy „ne zavarja” az erdőt. Az eltüntetés pedig sokáig egyet jelentett a fa feldarabolásával és – esetleg – eltüzelésével. Bardóczi Sándor budapesti főtájépítésszel éppen egy ilyen fa szerepéről beszélgettünk.
Az erdő élő rendszere nem ér véget ott, ahol a fák elpusztulnak; valójában ott az új élet kezdete
– ez a sokat emlegetett kijelentés arra mutat rá, hogy a halál és az élet szorosan összekapcsolódik az ökoszisztémákban. Erről beszélgetünk alábbi videónkban:
A helyi ökoszisztémák egészséges működésének egyik alapja viszont pont az, hogy az elhalt vagy kidőlt faállomány a helyén maradhat.
Az elhalt fa ugyanis
nem csupán hulladék vagy esztétikai probléma, hanem kulcsfontosságú élőhely és tápláléklánc-szereplő. Az ökoszisztémában az elhalt fa olyan szolgáltatásokat nyújt, amelyek megőrzik a biológiai sokféleséget és segítik a természetes folyamatokat.
Az elhalt faállomány jelentős szerepet tölt be a helyi ökoszisztémában:
- Élőhely biztosítása: Az elhalt fák üregei, repedései és kérge alatti részek otthont adnak madaraknak, kisemlősöknek, hüllőknek, rovaroknak és kéreggombáknak.
- Táplálékforrás: A lebomló faanyag gazdag tápanyagforrás a gombáknak, a baktériumoknak és a lebontó szervezeteknek.
- Talajminőség javítása: Az elhalt fa bomlása sókat és ásványi anyagokat szabadít fel – ezek pedig természetes úton javítják a talaj szerkezetét és termékenységét.
- Vízháztartás szabályozása: Az elhalt faanyag kifejezetten jól képes megkötni a nedvességet, így csökkenti a talaj kiszáradását és védi az aljnövényzetet.
- Szén-dioxid megkötés: A faanyag lassú bomlása során széndioxidot tart vissza, ami elégetéssel kiszabadulna a légkörbe – ezáltal hozzájárul az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.
Az elhalt fák hátrahagyása elősegíti olyan életközösségek fennmaradását, mint a rovarok és azok ragadozói, vagy a lebontó gombák és mikroorganizmusok. Az ilyen ökológiai egyensúly segít megőrizni a teljes ökoszisztémát, mert ezek az organizmusok tápláléklánci szereplőként vagy éppen a talaj életének fenntartóiként funkcionálnak.
Egy kidőlt fa a helyi biodiverzitás egyik motorja lehet. Egyetlen korhadt törzsben bogarak, pókok, szálógombák, mohák és zuzmók és más élőlények szabad szemmel is megfigyelhetők.
Míg ezek a szervezetek, növények hozzájárulnak és fenntartják a helyi biológiai sokféleséget, tévedés azt gondolni, hogy élőhelyük, a kidőlt fák ne nyújtanának esztétikai élményt. Egy ilyen szemléletű park fokozatosan kialakuló diverzitása nem csak látványos lesz, de fontos lehet edukációs szempontból is, hiszen rávilágít arra, hogy a városi élőhelyeket is érdemes időnként újragondolni, és a jövő számára természetes változatosságukkal együtt megőrizni.
